2017. december 17. vasárnap
Községünkről

Történelmünk

„Őseidnek szent hitéhez,
Nemzetednek gyökeréhez,
Ne légy hűtlen testvér soha!

Feldebrő elhelyezkedése, közigazgatása és megközelítési lehetőségei: 

Feldebrő község a Mátra délkeleti lábánál, az Alföld síkságába simuló dombok között, a Tarna völgyében fekszik. A község Vécs , Aldebrő, Tófalu, Kerecsend, Demjén, Egerszólát és Verpelét településekkel határos. Lakóinak száma:1200 fő. Közigazgatási határa: 2700 hektár. A legközelebbi város Eger, 20 kilométerre található a falutól, autóbusszal 35 perc alatt jól megközelíthető. A 3-as főút 15 kilométerrel távolabb helyezkedik el, ahonnét Budapest 2 óra alatt elérhető, ha autópályán közlekedünk, az út másfél órásra csökkenthető.

Feldebrő a középkortól kezdődően közigazgatásilag Heves megyéhez tartozott. Eger visszafoglalása (1687) után Heves és Külső – Szolnok vármegye Tarna járásához tartozott, majd 1871-től a közép – tarnai járásba, 1883-tól pedig az egri járás része lett. Egészen 1950. február 1-jéig – ekkor a füzesabonyi járáshoz került át.


Feldebrő nevének eredete:

A DEBRŐ szó etimológiai szempontból azonos a régi magyar nyelvben széles, lapos, kiterült fenekű völgyet jelentő debrő főnévvel. Az egyházi ószlávban szintén hasonló értelemben fordul elő. Jelentése: szakadék, mélység. Az orosz DEBRI pedig sűrűséget, rengeteget, erdős hegyszorost, szurdokot jelent, míg a szerb-horvát DABAR, a lengyel DEBER, a cseh DEBR, a szlovák DEBRA szakadék, vízmosásos mélység, üreg jelentéssel bír. A nyelvészeti párhuzamokból világos, hogy a középkori magyar nyelvben viszonylag széles körben használatos kifejezésről van szó.

A ZOBRI-APÁTSÁG birtokai között Mocsonok falu határában 1113-ban említik a SALTUS DEBREI TERRA-t először. Ezután 1219-ben MONASTERIUM DEBREV alakban a Váradi Regestrumban bukkan fel.

Plébániája 1232-37. évi pápai tizedjegyzékben DEBREW néven fordul elő. Ebben az időben az Aba nembeli Debrei család birtoka volt a település. 1464-ben pedig már Debrő váráról is olvashatunk. Dr. Major Jenő (1976) szerint az kétségtelen, hogy Debrő faluneve összefügg a Debrővölggyel, viszont az is kétségtelen, hogy a Debrővölgy nevet, a területet közepén átszelő Tarnáról kapta.

1740-ben báró Grassalkovich Antal vásárolta meg a falut, és 1743-ban az elpusztult Debrő-közeli Csalaváralja helyén kialakította Aldebrőt, a régi Debrő pedig ettől kezdve a Feldebrő nevet viseli.

Feldebrő történeti múltja: 

A község története a honfoglalás előtti időkre nyúlik vissza. A falu közelében feltárt temető tanúsága szerint a honfoglaló magyarok korán birtokba vették a stratégiai szempontból is jelentős területet. A Mátra vidéke a magyar honfoglalás korában a krónikás hagyomány szerint a kabar eredetű Aba nemzetség szállásterülete volt. A nemzetség névadója Aba Sámuel király volt, mint legtekintélyesebb tagja a rokonságnak. A falu első évszázadaiban meghatározó szerepet játszott az Aba nembéli Debrői család. A család első név szerint ismert tagjai Becse, Makján, Apos, míg II. Makján 1286-ban nádor volt. Debrő ebben az időszakban gazdag település lehetett, s megtartotta birtokközpont jellegét. A XV. század folyamán leáldozott a Debrői – másként írva Debrei – család csillaga. Zsigmond király az összeesküvésbe keveredő Debrői Istvántól birtokait elkobozta. Albert király 1438-ban Debrőt és a hozzá tartozó falvak felét Debrői Imrének, a másik felét Rozgonyi Péter egri püspöknek, Rozgonyi István comesnek és fiának, Jánosnak adta. A Rozgonyiak a megyebeli javaik védelmére – 1461 előtt – Debrő mellett várat emeltek. A vár hadászati jelentősége csekély, inkább birtokközpontként szolgált. A XV. század végén sűrűn változtak Debrő tulajdonosai: Kanizsai György, Bakócz Tamás egri püspök, majd Bélteky Drágffy Bertalan erdélyi vajda követte egymást. Debrő és környékének életében sorsfordulót jelentett Hatvan 1544-es török elfoglalása, majd Eger 1552. évi ostroma, amikor a környék szinte teljesen elnéptelenedett, és a török lerombolta a debrői várat. Az 1560-as évektől Debrő – Parád környéki Országh – Perényi – birtokokkal együtt – az ónodi váruradalom tartozéka lett. 1603-ban Rákóczi Zsigmond hajdani egri várkapitány, későbbi erdélyi fejedelem (1607-1608) megvette Debrő várát minden tartozékával együtt, és így – több mint száz évre – a család birtokába került.

A község lakói két úrnak adóztak, ráadásul mindkét felé, a magyar és a török államnak és földesúrnak egyaránt. A tizenöt éves háború pokla elnéptelenítette a vidéket. 1601-ben és 1647-ben egyaránt csak négy telket találtak, 1621-ben tizenhét jobbágyot. A lakosság száma csak az 1670-es években kezdett emelkedni, mígnem azután a visszafoglaló háborúk újra elűzték a debrőieket.

Miután a császári udvar hűtlenné nyilvánította II. Rákóczi Ferencet, 1710-ben az uralkodó Althan Mihály grófnak adományozta. A török kiűzése után lassan újjáépült a falu. Az 1712. évi birtokfelértékelés szerint húsz telkes jobbágy és húsz telek volt. Alapvetően megváltozott a debrői uradalom helyzete, amikor 1740-ben báró gyaraki Grassalkovich Antal királyi személynök, a XVIII. századi Magyarország egyik legtehetségesebb embere megvette az uradalmat. Megszervezte az uradalom életét és számos épületet emelt, többek között újjáépíttette a templomot. Utódainak nagyarányú költekezései és a gazdasági szakértelem hiánya oda vezetett, hogy egy rosszul sikerült, kétmillió forintos kölcsönügylet után az uradalom csődbe ment, birtokait pedig gondnokság alá helyezték, majd 1847-ben gróf Károlyi György megvásárolta. Károlyi György 1876-ban elsőszülöttségi hitbizományt alapított, amelyet unokájától – Károlyi Mihálytól – 1921-ben elkoboztak. Az uradalom egy része állami kézbe került, a másik részt pedig 1925-ben vagyonváltsággal kiosztották. Összesen 251 katasztrális hold és 995 négyszögöl területet válthattak meg a feldebrőiek.

A község megőrizte a középkori településrendjét. Eredetileg egyutcás falu volt, amely középen, a templom körül kiszélesedett, és nagyobb térré öblösödött. A házak sora így kerülte meg két oldalt a templomot és a középkorban a templom körül lévő temetőt. Ma az északi részén út menti, déli részén utcás falu. Feldebrő lakossága története folyamán színmagyarnak tekinthető. Egy-egy német és szlovák család költözött be az idők folyamán. Vallását tekintve nagy többséggel katolikus.


A feldebrői templom:

Valószínű, hogy az Abák között kereshetjük a korai magyar középkor egyik különleges épületének, a feldebrői templomnak az építtetőjét is. A templom nem csak Magyarországon, hanem Európa – szerte páratlan építmény, mely a község főútvonala mellett, a falu középtáján emelkedő kis dombon található. A szokványos külsejű barokk templom egyedülálló építményt rejt magában. A XI. századi centrális templom maradványai, és a vele egykorú, teljes épségében és szépségében megmaradt, XII. századi freskókkal díszített altemplom, a felfedezése óta heves vitákat vált ki a művészettörténészek, az építészek és a történettudomány kutatói között. Újabb és újabb elméletek születtek, amelyekkel a szakemberek magyarázni igyekeztek az épület kialakulását, korát, helyét a magyar építészet történetében. Viták folytak arról, hogy a templom a keleti vagy a nyugati kereszténységhez tartozik-e, de magáról az épületről is, annak alakjáról, építészeti rendszeréről, falfestményeiről egyaránt.

Írott források nem segítették a megoldásban a szakembereket. A legutóbbi évekig még azt sem lehetett tudni, hogy a középkorban kinek a tiszteletére szentelték a templomot.

Az altemplom középső szakaszát Henszlmann Imre fedezte fel 1865-ben: papi temetkezőhely, kripta volt, természetesen mindenki elől elzárva. 1897-ben volt az első tájékozódó ásatás, amelyet Gerecze Péter végzett az altemplomban. 1925-ben Lux Kálmán és Szőnyi Ottó, majd 1936-ban újra Lux Kálmán végzett nagyobb méretű ásatást az altemplomban és a templomon kívül. Az újabb régészeti kutatás 1964-ben kezdődött Méri István vezetésével. A templomot az Országos Műemléki Felügyelőség állította helyre. E munkát teljes régészeti és műemléki kutatás előzte meg. A munkálatok 1983-ban fejeződtek be.

Írott emlékek hiányában, a megoldáshoz Györffy György, a középkor neves kutatója jutott, kiderült ugyanis, hogy a 14. században Debrő plébániatemploma a Szent Kereszt tiszteletére volt szentelve. A Szent Kereszt ereklyét I. István 1018 táján kapta, tehát csak ezt követően épültek így szentelt templomok. Annyi bizonyos, hogy az építtető királyi rangú személyiség lehetett, talán Aba Sámuel, aki uralkodása előtt kezdte építeni a templomot, majd halála után (1044- a ménfői csatavesztés után a menekülő királyt ellenségei a környéken ölték meg) ide temethették. „Menekült a Tisza felé, s egy faluban a régi veremben ( in scroobe veteri )a magyarok, akiknek uralmával sokat ártott, kegyetlenül legyilkolták. Holttestét pedig eltemették a templomban, amely a falu mellett volt. Néhány esztendő múlva, amikor kiásták a sírból, szemfedője és ruhái sértetlenek voltak, sebhelyei begyógyultak. Azután saját monostorában, Sarusban temették el”- írja a krónika.

A XI. században emelt templomot a következő század folyamán háromhajós román stílusú templommá alakították át. Az első 20x20 m, négyzet alaprajzú templomból igen kevés maradt fenn. A kutatások feltárták, hogy ez a templom öthajós, centrális épület volt, középen toronnyal. A XII-XIII. sz. fordulóján átalakított templomot nevezik második templomnak, a korábbi öthajós templom ekkor háromhajós, az eredetileg centrális alaprajzú épület kereszt alakú lett. A későbbi századok során többször átépítették, így a XV. században, amikor a templom déli homlokzatán gótikus ablakokat nyitottak. A mai épületről az 1700-as évekből van írásos emlékünk. 1743-ban jelentős átépítést hajtottak végre a templomon, melyek költségét Grassalkovich Antal fedezte. Ekkor távolították el a templom közepének pillérsorát, ami később sok gondot okozott. A statikai hibák és a mennyezet megrepedezése miatt 1785-ben ismét rekonstrukciót hajtottak végre az épületen. 1793-ban vihar tett kárt az épületben, ezúttal a tetőzet szenvedett súlyos sérülést. A templom barokk kori berendezésének értékes darabja a jelenleg jobb oldalon elhelyezett Szent András oltár. A főoltárt (amely Szent Mártont ábrázolja) és a szószéket 1839-ben állították fel. Még majd száz esztendőnek kellett eltelnie ahhoz, hogy kiderüljön, milyen páratlan értéket rejt a szentély alatti altemplom. 

A feldebrői altemplom hazánk egyik legjelentősebb műemléke.

Az altemplomba lépcsőn lehet lejutni, ahol páratlan látvány fogadja a belépőt. A húsz méter hosszú hajót szokatlan tagolású, zömök, erőteljes oszlopkötegek osztják ketté. Ezek tartják az épségben megmaradt kőboltozatot. Hazánk legkorábbi freskóit őrzik ezek a falak, ehhez hasonló festmények előzményeit Észak-Itália bizánci hatásokat őrző, X-XI. századi templomaiban találni. Az apszis boltozatán Krisztusnak, a Mindenség urának képe foglalja el a fő helyet a négy evangélista jelképével. Ezt az együttest angyalok veszik körül. Az altemplom keleti – nyugati tengelyében Krisztus életét és kereszthalálát ábrázolta a festő. A többi fal-, illetve boltozatfelületeket ószövetségi alakok díszes keretbe, medaillonban foglalt portrészerű képei, illetve jelenetek díszítik. Az utóbbiak közül kiemelkedő szépségű a Káin és Ábel áldozatát, a testvérgyilkosságot ábrázoló részlet.Az altemplom hajója, de a sírkamra külön is, kis ablakokkal közvetlen kapcsolatban volt a felső templommal, hogy a templomban elhelyezkedő hívők hallják és követhessék az altemplomban folyó szertartásokat. Ma is páratlan élmény a felső templomban hallgatni a lent szóló éneket.

A templom parkjában az I. és II. világháborús emlékmű tekinthető meg.


Plébánia:

A templom melletti plébánia 1749-ben épült barokk stílusban, majd a XIX. század során átalakították.

A temető bejáratánál magasodik a kőből faragott Nepomuki Szent János szobor (1781-ből való), amely sajátos ikonográfiájával kuriózumnak számít.

Kápolna:

Amíg a plébániatemplom az István király által is tisztelt Szent Márton nevére van szentelve, a Mária – tisztelet a temetői Nagyboldogasszony – kápolnához kötődik, nyílván Mária boldog halálának emlékére. A kápolnához, amely 1738-ban épült, remeteség tartozott. A feldebrői kegyhelyet már Eszterházy Károly egri püspök 1766-1769. évi kánoni látogatásakor is igen réginek nevezi. Híres búcsújáró hely, melyhez XIV. Benedek pápa 1744-ben búcsút köt.

A település búcsús ünnepe Nagyboldogasszonykor (augusztus 15-én) zajlik a temetői kápolnánál, míg a plébániatemplom és a falu közös ünnepét novemberben, Szent Márton – apján tartják.


Összeállította: Mirkóczkiné Lénárt Mónika – Mirkóczki Ádám

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 








lap tetejére
www.feldebro.hu
Minden jog fenntartva! (c) 2006-2017
Honlappal kapcsolatos észrevételek:
webmester@feldebro.hu
created by "W", tomesz motors